Suzuki mögött utánfutó, rajta néhány bikaborjú, a kocsi hátsó ülésén egy fekete kölyökkutya, kosárban kürtöskalács, bendőnkben sült császárszalonna. Az utolsó nagykőrösi vásárba látogatásunk emléke a nagyapámmal. A szívem ma is csordultig telik szeretettel, ha eszembe jutnak azok a hajnali indulások, a másfél órás autóút közbeni beszélgetések és a termoszból szálló kávé illata, amit a nagymamám készített útravalóul. Neki hoztuk mindig a kürtöskalácsot.
Ma már a Balaton-felvidéken nosztalgiázunk. Itt találtunk rá a Liliomkert Vásárra, ami ugyanazt a vásári varázst idézi, amit gyerekkoromban annyira szerettem – csak most hegyek és levendulák között.
Liliomkert, a csodavásár
A név is mesés: Liliomkert. Egy valódi kézműves csodapiac, ahol minden vasárnap kinyílik a Balaton-felvidék színe-java. Régiségek, biozöldségek, házi sajtok és szörpök sorakoznak egymás mellett, a levegőben friss pogácsa és kávé illata. Bonnieval, a hároméves yorkinkkal jártuk a sorokat – mi fáradtunk el előbb, nem ő. A Liliomkert ugyanis mindig zsúfolásig megtelik; érdemes korán érkezni, mert vasárnap reggel héttől már nyitva áll a piac.
Több, mint egy piac
A szatyrunkba házi töpörtyű, érlelt sajt és lekvár került, a szívünkbe pedig az érzés, hogy ez a hely több mint egy piac: egy találkozási pont, ahol a természet, az ízek és az emberek összekapcsolódnak.
A Káptalantóti Liliomkertet Harmathy Ildikó biológus-mérnök álmodta meg a saját birtokán – mára a helyi kistermelők egyik legfontosabb közösségi tere lett. Itt nemcsak vásárolni lehet, hanem újra felfedezni, milyen az, amikor az ember tudja, honnan jön az étel az asztalra.
Aki egyszer eljut ide, biztosan nem távozik üres kézzel – sem szatyor, sem lélek szinten.