Őzek a kertünkben

Mitől lassult az életünk a Balaton-felvidéken? – Első élmények

Van egy pillanat, amikor az ember először kiszáll a kocsiból a Balaton-felvidéken, és meghallja a csendet. Nem a városi csendet, ahol valahol a háttérben mindig jön egy busz vagy a távolban megszólal egy sziréna. Arról a fajta csendről van szó, amitől elsőre kicsit zavarba jössz, majd hirtelen rájössz: ez az, amikor a világ nem siet. Ez az a pont, ahol elkezdődik a lassulás. De mit is jelent ez a gyakorlatban?

A táj ritmusa átírja a sajátunkat

A Balaton-felvidéken a dombok nem rohannak. A szőlősorok nem kapkodnak. A reggeli párának megvan a maga tempója, és azt bizony nem lehet siettetni. A természet itt nem háttérzaj – tempót diktál. És mi szépen-lassan igazodtunk hozzá.

Távolabb kerültünk a „mindig elérhetőnek kell lenni” érzéstől

A házfelújítás, a Hollilak újraálmodása, a mindennapi kemény fizikai munka a telkünkön észrevétlenül átalakította a telefonálási szokásainkat. Néha a táskában maradt vagy csak letettük valahova és ott is maradt. Egész napra…Ha valaki hívott, sokszor késő délután vagy este hívtuk vissza. És a világ sem billent ki a körforgásából. Előtte ez luxusnak tűnt. Most már kezd természetes lenni.

A napi logisztika is másfajta figyelmet igényelt— ez lelassított

Vidéken minden picit több előre gondolkodást kíván:

  • Ha nincs otthon tej, nem ugrunk le a boltba érte 3 perc alatt.
  • A postára nem szaladunk be a munka közben „csak egy pillanatra”.

Ez elsőre akár macerának tűnhet, de valójában szépen kiradírozza a rohanást az életedből. Nem lehet „csak gyorsan” intézni a dolgokat, így végre nem is akarod.

Újra fontossá váltak a kis dolgok

A lassulás egyik legszebb része, amikor a hétköznapok egyszerűsége újra érték lesz:

  • a délutáni napszak, amikor más a fény a Balaton felett
  • a madarak hangja, a szaladgáló mókusok és pihenő őzek varázslatos világa a kert végében
  • a kávé a teraszon, ahol a levegőnek konkrét „Balaton-felvidék illata” van

Ez a fajta figyelem az, amit a rohanó tempó alól kiszabadulva visszakaptunk.

Közösségben az idő is máshogy telik

Itt a beszélgetések nem 10 perces ablakokban zajlanak, mint a városi életben.
A szomszéddal nem csak köszönünk, hanem szóba elegyedünk — akár hosszabban, mint terveztük.

Egy reggeli séta a dombok között néha többet ad, mint egy kipipált feladat a listán. És ez a felismerés lassan, de biztosan átformálta a mindennapjainkat.

Arról, hogy milyen tapasztalatok értek még Bennünket a Balaton felvidéken a Helló Hollilak blogon olvashatsz többet: https://hollilak.hu/2025/11/20/balaton-felvidek/



megosztás

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: linkedin