Nem a megye a lényeg, hanem a Balaton! Legutoljára, amikor a györöki Szépkilátónál álldogáltam és a nap lenyugvása közben a tanúhegyek körül lassan rózsaszínre színeződött az égbolt, a gyomrom tájékán egyfajta eufórikus boldogság és elégedettség kezdett bizseregni. Nem először éreztem ilyet, de mindig, amikor a Balaton közelében voltam.
A valódi csoda azonban, hogy az élet mellém sodort egy embert, akinek hasonló rajongása van a magyar tenger csillogó víztükrén megvillanó fehér vitorlák és persze a Balaton felvidéki borok iránt. Úgy gondoltuk, ha majd egyszer….ha megöregszünk…akkor majd itt …itt fogunk élni.
Tekertük a kerékpárokat a domboldalon, majd mire hazaértünk, megszületett a kérdés is: miért várnánk addig? Mert az élet rövid, az a bizonyos vonatutazás lehet hosszú, de sajnos lehet rövid is. Minek várjunk, ugorjunk inkább! És ugrottunk! Eladtuk a Hollilakot (vendégház) Gyopársofürdőn, hogy újra álmodhassuk a Balaton közelében! Ez volt az érzelmi indíttatás, de persze voltak racionális érveink is…
A következő írásban ezeket is megosztjuk Veletek!